2008. december 17., szerda

Otthoni gyakorlás

Többször felmerült már edzésen, vagy edzéseken kívüli beszélgetések során az otthoni gyakorlás kérdése. Tudok róla, hogy többen azért nem gyakorolnak otthon, mert attól félnek, hogy rossz mozdulatokat rögzítenek, amiket később nehéz lesz javítani. Mások pedig szimplán lusták otthon gyakorolni és azt képzelik, hogy heti egy-két edzés alatt megtanítják nekik, amire szükségük van.

A budo gyakorlása a mérhetetlen számú ismétlés eszközével történik, és szükség van a rendszeres próbára, illetve az oktató tanácsaira is. De ez nem jelent állandó felügyeletet. Olyan ez, mint csukott szemmel járni az úton. Eleinte eltévedsz és nekisétálsz a szegélynek, ott kinyitod a szemed, újra irányba állsz, becsukod a szemed és mész tovább. Aztán egyre kevesebbszer mész a szegélynek, egyre biztosabban érzed az irányt és ha mégis kisodródsz, már ki sem kell nyitnod a szemedet. Ez a fejlődés, illetve így tanul az ember magától tanulni.

Heti 1-2 edzésen ismételgetni és otthon semmit nem csinálni lassabb fejlődést eredményez, mint 1-2 edzésre eljárni és otthon is ismételgetni az alapmozdulatokat.
Persze az ideális az lenne, ha heti 4-7 alkalommal tudnál felügyelet mellett, képzett partnerrel gyakorolni, de ez ma nagyon keveseknek adatik meg.
Az is igaz, hogy edzésre nem járni, csak otthon ismételgetni olyan, mintha nem lenne az útnak szegélye, így nincs ami időben figyelmeztetne, hogy rossz irányba tartasz.

Ha eddig nem volt szokásod, azt javaslom, hogy konkrét technikákat még ne gyakorolj egyedül, de az edzések első részében lévő aiki taiso gyakorlatok közül többet is érdemes elővenni otthon.
Ilyen pl. az evezős gyakorlat, a körzések összefogott kézzel, a hajlítások, nyújtások, a tekubi undo, a lépések, a leülés és felállás, a gurulások, a vágások, ütések, oldalváltások, kamai-ok és nagyon fontosak a légzőgyakorlatok is. Otthon tudsz használni tükröt is, ami nagyon sokat segít a tartáshibák javításában és remek visszacsatolást ad a testérzet és a valóság kapcsolatáról.
Ha az aiki taiso már kevés, akkor lassan végrehajtva, elsősorban a légzésre és a tartásra koncentrálva lehet akár a technikákat is gyakorolni pár nélkül, toriként és ukeként is. Ilyenkor szükség van a képzelőerődre és arra a képességedre, hogy kitaláld, mi miért történik a végrehajtás közben. Ez remekül javítja a tartást és a stabilitást, no meg a mozgásod is sokkal tudatosabb lesz.
Aztán az otthon begyakorolt mozdulatokat elhozod edzésre és kipróbálod a partnereken, csiszolsz rajtuk a reakcióik segítségével és persze én is szólok, ha félremenne valami. Így nem tanítani fognak, hanem te magad tanulsz. Mint egy felnőtt.

Fontos, hogy az aikido gyakorlás közben nem mozdulatokat rögzítünk be, hanem megtanuljuk tudatosan és tudattalanul is uralni a testünket, környezetünket. Így bármikor képes lehetsz arra, hogy az adott helyzethez alkalmazd a mozdulataidat és ne egy berögzült sablont próbálj elsütni egy nem odavaló helyzetben. Tehát ne rögzíts semmilyen mozdulatot, hanem gyakorolj és közben tudd, hogy mikor mi történik és legyél képes a legapróbb változtatásokra is szükség esetén.

Ne félj hibázni, elrontani valamit, de mindig tanulj a hibákból. A korlátokat csak úgy lehet tágítani, ha néha nekimegyünk és odébb lökjük őket. Túl nagy lendület nem kell, átesni nem jó rajtuk, de örökké biztonságosan belül maradva nincs fejlődés és csak szűkülnek a korlátok, ahogy a kor előrehaladtával gyengülnek a fizikai képességek.

Békési Péter