2009. október 9., péntek

A fájdalom, mint eszköz

Tegnap felmerült egy edzés utáni beszélgetésben a fájdalom témája. A legtöbben azt gondolják, hogy a testedzésben és a harcművészetekben teljesen általános a fájdalom jelenléte. És igazuk van. Ami nem annyira egyértelmű, hogy mikor és hol van helye a fájdalomnak és mire használhatja azt egy aikido gyakorló.

Mivel az aikido edzéseken jópár olyan technikát gyakorlunk, aminek része, vagy befejezése valamilyen feszítés, a laikus azt gondolja, hogy a fájdalom a nage - a végrehajtó eszköze. Pedig ez koránt sem igaz. Felfokozott hangulatban, éles küzdelemben, megfelelő tréninggel rendelkező, - vagy rossz esetben - tudatmódosító szerek hatása alatt álló partneren fájdalommal nem lehet operálni, de legalábbis semmiképpen sem olyan hatékonysággal, mint otthon a kellemes légkörű dojoban. Az említett helyzetekben a szervezet nem, vagy csak csekély módon reagál a fájdalomra, ezzel segítve a túlélést.

Miért is fáj akkor annyi minden az edzésen? Miért végzünk annyi fájdalommal járó gyakorlatot is?

Egyszerűen szólva: azért, hogy szokjuk. A feszítések közben érzett fájdalom megismerhető, megszokható, a fájdalom hatására beinduló természetes reakciók fejleszthetők, tudatosabbá tehetők. A fájdalom bizonyos technikákkal, például megfelelő légzéssel elviselhetőbb, akár csökkenthető is. Ezen technikák hatásosságát viszont csak fájdalominger alatt lehet kipróbálni.

Másrészt nagyon sok olyan gyakorlat van, ami csak kezdetben fájdalmas. Amikor az izmok és ízületek kellőképpen kilazultak, akkor már nem, vagy csak nehezen lehet őket fájdalmasan feszíteni. Erre a legjobb példa a seiza. Mindenki emlékszik, hogy meddig tudott térdelőülésben megmaradni, amikor elkezdte a gyakorlást és mennyit bír ma. A laza izomzat és ízület nagy segítség a mozgáskoordináció fejlesztésében. Merev testtel, csak korlátos, sokszor esetleges mozgások hajthatók végre, mivel nem vagyunk igazán urai a testünknek.

Ha már korlátok: az aikido gyakorlás egyik legfontosabb célja saját korlátaink megismerése. Mikor kezd fájni?, hogyan változik a fájdalom?, meddig bírja még az ízület a feszítést?, mikor kell lazítani, vagy feszíteni? És ha megismertük a korlátainkat, akkor elkezdhetjük fokozatosan tágítani is őket. Szinte minden testi, vagy szellemi korlát tágítható. Folyamatosan változó mértékben, de mindenki képes a fejlődésre. A fájdalom tehát segít abban, hogy megismerjük korlátainkat és megerősítsük a tudatunkat.

A fentiek tükrében fontos azonban megjegyeznünk, a fájdalom okozása nem lehet elsődleges célja egyetlen gyakorlatnak sem. A technikák gyakorlása közben, hacsak nem kifejezetten a fájdalomtűrést gyakoroljuk, vagy nyújtásokat végzünk, tilos fájdalmat okozó feszítéseket, ütéseket alkalmazni. A nage célja a helyzet ellenőrzés alatt tartása: a kontroll és nem a partner megsemmisítése, vagy megalázása. A technikák közben jelenlévő feszítések nagy része nem a fájdalommal, hanem a csontozat, az ízületek összerendezésével operál, ezzel rávéve a partnert a mozgásra, vagy épp arra, hogy ne tudjon mozogni. Az, hogy ez többször fájdalommal is jár, csak mellékhatás.

Egy érdekes cikk a fájdalomról