2009. október 29., csütörtök

Pietro kurzus képek, élménybeszámolók

A HBSE oldalon már láthattátok, hogy Attila készített pár remek képet az októberi Pietro kurzusról. Ma ezeket a képeket kiegészítettem a sajátjaimmal és rendhagyó módon ezúttal nem én írtam a kurzusról élménybeszámolót, hanem megkértem néhány résztvevőt, aki az egész hétvégén ott volt, írják meg röviden, vagy hosszan, hogy érezték magukat.

Következzenek az élménybeszámolók és a linkek két albumhoz.


"A körkörösség megadja a könnyedséget, szabadságot"

Amikor az ember életében először hall, olvas az aikidóról, mindig megemlítik a körkörös mozgást. Aztán az ember elkezdi gyakorolni az aikidót, és sokszor elsiklik efelett a fontos dolog felett. Számomra ez Pietronál egyértelművé vált, hogy e nélkül nehezen boldogul az ember. Megadja a könnyedséget, a szabadságot. Pietro spiráljai megadják számára azt a szabadságot, hogy ha akarsz táncpartnerként vagy együtt a partnereddel, de ha úgy alakul, egy másodperc alatt eljön a másik véglet.

Miczán László

"Csak akkor működik a dolog, ha megfelelő az időzítés"

Nekem a leginkább a "fekete lyuk" volt domináns, hogy mindig az üres tér került elő. Az üres térbe támadunk, mivel mire megfognánk, vagy levágnánk a társat, már nincs ott semmi. Ugyanez a tori részre is igaz, mindig oda mozdulunk és fordulunk, dolgozunk, ahol már nincs a másik, a helyre amit hagyott.

Ezzel szorosan összefügg szerintem, hogy csak akkor működik a dolog, ha megfelelő az időzítés, se nem túl korán, se nem túl későn. Az időzítés a legjobban a fegyveres gyakorlatoknál jött ki, mikor a jo-val a három szúrást gyakoroltuk: fokozatosan egyre több hangsúly került az jó időzítésre. Az elsőnél még volt lehetőség védeni magad, ha nem volt tökéletes, az utolsónál viszont már alig. Jó gyakorlás volt az időzítés tökéletesítésére.

A horizontális és a vertikális mozgások összekötése spirálokkal, a kéz és a test együttes mozgása, lassú kéz, gyors kéz: ne egyszerre, de mindennek együtt kell dolgoznia.

Megyesi-Sümeghy Éva

"Azokat a helyeket kell észrevenni ahol üresség keletkezik"

Pietro sensei őszi látogatásai különösen is fontosak a klubunk, szövetségünk életében. A sok dologból egyet-kettőt had emeljek ki, ami rögtön megragadhatja az ellátogató aikidoka figyelmét ha egy kicsit figyel: egy kivételes személyiséggel találkozhat az edzések során, sugárzik belőle hogy adni akarja az aikidót mindenkinek aki szeretné befogadni.

A szombat délutáni edzésen ha jól emlékszem mesélt nekünk egy kicsit arról hogy mi hogyan történt, annak idején. Többek között az elmondása szerint az ő tanítója Kobayashi sensei is ugyanúgy mint Tamura sensei(annak a vonalnak a képviselője ahova a mi szövetségünk is tartozik) a harmadik, legutolsó generációhoz tartozik akik O-senseitől tanulták hogy mi az az aikidó. Ezért -mondta ő a saját szavaival- a mi aikidonk O-sensei legkésőbbi megértéseit tükrözi arról, hogy mi az az aikido. Emiatt a Pietro sensei által megértett, mutatott, hangsúlyozott, tanított dolgok csak annyira különböznek attól ahogyan a mi tanuljuk az aikidot a napi edzéseinken mint amennyire a két említett O-sensei tanítvány aikidója különbözhet egymástól.

Nos erre akadt időnk rácsodálkozni, vele egyetérteni vagy ellentmondani. A kezdő aikidoka mint magam is talán a legkönnyebben arra figyel fel, hogy az állásai sokkal "profilszerűbbek", sokat varázsol a kezével, villám gyors tud lenni, a két keze különböző sebességgel mozog, és mást csinál miközben ő maga csak úgy eltűnik valahova (ahova amúgy teljesen természetesen eltűnne az ember) és roppant kis erő kifejtésével a földön terem az uke. Egyáltalán nem mered rá a szemeivel az ukéra, hanem úgy nézi a szeme sarkából, de nagyon egyben van az egész mozgása, mert amikor elindul valami arra válasz érkezik, nagyon határozott, rugalmas, egyszerű és gyorsabb mint ahogy azt én várnám.

Nekem mindig az volt az érzésem aközben amikor bemutatta az egyes gyakorlatokat, hogy mindig előtte van a helyzet megértésében attól akivel dolgozik, de nem erőszakosan, hanem valami szelíd befogadással. Talán a sok kézzel való varázslás a gyakorlatlanabbaknak nehézkessé tette az edzés egy részét, azonban úgy gondolom ez is egy eszköz annak érdekében hogy könnyebben megtalálhassuk azt, amit keresünk egy mozgásban. Például gyakori volt az a helyzet ahol úgy adom oda a kezemet hogy saját magamon nikyo-t mutatok, de mire oda kerülünk hogy megfoghatná az uke a kezemet addigra pl. kotegaeshi lesz belőle, hogy ezzel a folyamatos változással előkészítsem azokat a helyeket, amikről az én megértésemben szólt az idei kurzus.

Mintha Pietro sensei idén sokkal jobban hangsúlyozta volna hogy (ha jól emlékszem úgy fordították hogy) üres tereket kell figyelnünk. Valahonnan valahová tart a dinamikus mozgása az emberi testnek, és azokat a helyeket kell észrevenni ahol üresség keletkezik. A testünk valamilyen irányba mozog, valahol volt az egyik pillanatban és valahol van a másikban. Ahogy én láttam az üres helyek ott keletkeznek, ahol a támadó szándéka és a testének a mozdulatai a jelenben nem esnek egybe. Például amikor valaki előrébb van a szándékával mint magával a támadásával, nagyon könnyen billenthető. Vagy egy másik alkalomkor, ha egy atemivel, egy kis kitéréssel, vagy egy ilyen "varázslással" kimozdítjuk az eredeti szándékából, nyomban keletkeznek üres helyek. Remélem nem tévedek túl sokat. Gyanítom hogy mivel ő érzi ezeket a helyeket ennek a következménye amit mi úgy látunk kívülről hogy olyan kis erővel meg tudta mozdítani az ukéit.

Ebben az évben is mint az összes eddigi Pietro kurzuson egy nagy élmény volt a részvétel. Izgalmas gondolatokat kipróbálni, együtt edzeni régi és új barátokkal, ismerősökkel, ami egy ilyen sugárzó ember vezetésével külön öröm. Azt kívánom Pietro senseinek, hogy még sokáig tudja ilyen kedvtelve átadni az aikidot.

Tisza Dávid
Attila képei, Béki képei