2015. április 22., szerda

Látogatás a tokiói Aikikai Hombu dojoban

Pár hete Japánba utaztam egy rövid látogatásra. Öt napot töltöttünk a párommal Tokióban. A városnézés mellett a Hombu Dojo-ba is terveztem, hogy ellátogatok.

O-Sensei figyelő tekintete előtt
Ottlétünk 2. napján megkerestük a dojo-t, metróval kb. 30 perc volt a szállodánktól. Az odafelé vezető bekötőúton csináltam egy ukemit, amit az ukemieverywhere blogon Békési Peti hamarosan közzétesz. Ahogy a dojo-hoz értünk a Doshu épp kifelé jött a bejárati ajtón. Odaléptem hozzá és megkértem egy közös fotóra. Mondta, hogy egy kis türelmet kér és beszaladt a dojo tőszomszédságában lévő házába. Egy vendég volt nála, neki hozott ki egy ajándékcsomagot, majd utána el tudtuk készíteni a közös képet. 

A Doshuval a Hombu előtt
Este már mint a hely kiváló ismerője mentem vissza a 7 órakor kezdődő edzésre. Az edzésen Aikikai tagok vehetnek részt, ezt a tagkönyvvel kell igazolni, majd befizetni 1620 jen-t, (kb. 4000 Ft). A haladó edzés a harmadik emeleten van. Az öltöző meglehetősen puritán, nincs szék vagy pad, egy kis szekrénybe tudsz rögtön pakolni. Zuhanyzó van, de a két edzésen, amin részt vettem, meleg víz nem volt. (Mondjuk így kompenzál az élet, mert a Szemere utcában meg forró van). 

A Doshu edzése nagyon pörgős volt, amellett hogy lenyűgözött, a két-három fiatal uke ukemijei tetszettek nagyon, annyira rendezettek voltak és rögtön készek voltak egy újabb támadásra. Toshi nevű partneremmel végig jó volt a munka, nagyon fegyelmezett volt és meg kellett csinálnom rendesen az uke részt, mert végig megvolt a kontroll. Nagyon elfáradtam az edzés végére, de nem ez uralkodott el elsősorban rajtam, hanem, hogy teljesen képben voltam és büszke voltam rá, hogy ilyen sensei-em van. 

Toshi volt a partnerem a Doshu edzésén
Az edzés után visszacsöppentem a csavargásba, nagyon tetszett a japán emberek mentalitása, a szervezettség, az egész nagyvárosi lüktetés. Az utolsó napon annyira bedurrant a talpcsontom, hogy mondtam magamban, elmegyek még egy edzésre, mert az teljesen más igénybevétel. Így kerültem Yokota shihan edzésére. Rajta érződik, hogy még feltörekvő és harcosabb volt a bemutatóknál, mint pl. a Doshu. Itt jó volt, hogy a párcserék miatt több emberrel tudtam dolgozni, voltak kicsit kapkodó fiatalok, egy nehezen mozduló európai lánnyal is összekerültem. Itt a végén már jó állapotban voltam, még seprű is jutott, így részt vettem a tatami takarításában, amit minden óra után elvégeznek. Ezután irány a reptéri szálloda és másnap reggel utazás haza, nagyon sok szép emlékkel, amelyek még a hazatérés utáni napokban is folyton előjöttek. 

Ez volt egy kis morzsa Japánból. Sziasztok!

Miczán László (2. dan)