2015. november 20., péntek

Egy hétvége Günther Steger edzőtáborában

Nagyjából egy hónapja szereztem tudomást a Shinken dojo által meghirdetett edzőtáborról Pécsett. Már alig vártam a tábor kezdetét, tudtam, nagyon sokat fogok tanulni ezen a hétvégén. Sajnos az egyesületünkből kevesen tudtunk részt venni, de ez nem tántorított el, ugyanis ezelőtt még sosem voltam más magyar egyesület által szervezett táboron. Így utólag visszagondolva, nagy butaság lett volna kihagynom.


A vendéglátóink nagyon kedvesek, motiváltak, nyitottak voltak az „újra”, és pont annyira szeretnek aikidozni, mint én, épp ezért hamar megtaláltuk a közös hangot. Günther sensei vezetésével pedig felejthetetlenül szuper, jó hangulatú és pörgős edzéseken vehettünk részt.

Nagy hangsúlyt kellett fektetnünk a jó távolság megválasztására és megtartására, kitérésekre és levágásokra, és a legfontosabbra, az IDŐZÍTÉSRE. Persze mindezt kedvesen és könnyedén. :) Gyakorolhattuk a teljes testsúly használatát is, például egy direkt kokyuho hogyan működhet minimális csípőmozgás mellett, ha használod a súlyod/a tested.
Emellett fontos volt az is, hogy ukeként ne legyünk „lebetonozva”. Ezt a gondolatot az ushiro alapjaival tapasztalhattuk meg, illetve toriként ushironál ne feszüljünk szét, hanem csak „emeljük a bokkent”. A kotegaeshi működését is boncolgattuk, megvolt a heuréka érzés, mikor tantoval gyakoroltuk. Sokszor volt terítéken ikkyo és iriminage, így tudtunk pontosítani a pozíción és a levágáson. Ezeket a levágásokat sokszor úgy kellett végrehajtani, mintha bokken lenne a kezünkben. A fegyverek is sokszor előkerültek, hogy pontosítsunk a mozgásunkon. Nem hagyhattuk ki a mókát sem, kipróbáltuk a koshinagét suwari wazából, amit persze tovább elemeztünk állásban.

Az utolsó edzés a megkoronázása volt az előző 2 nap eseményeinek. Egy kis laza, nyújtásos bemelegítés után kokyuhoztunk egy darabig suwariban, majd pörgősre vettük a figurát, állásban folytattuk. Ezen az edzésen azt gyakorolhattuk, hogyan váltsunk egyik technikáról a másikra. Ezen kívül tanulságos volt a sutemi waza is. Itt megtanultuk, hogy ukeként is jöhetünk ki jól egy szituációból akár közvetlenül a technika befejezése előtt is, hogyha nem elég jó a kontroll. Legvégül randorival zártuk az edzést, ahol ugyancsak a helyezkedést gyakoroltuk, és az sem baj, ha feltorlódnak a támadóink, mert az aktuális ukénkkal „megvédhetjük” magunkat. :)


Körülbelül 50-en vettünk részt a kurzuson, így Günther senseinek mindenkire jutott bőven ideje. Minden egyes aikidokához külön odament, adott esetben útmutatást nyújtott, és rajta is meg kellett csinálnunk a technikát. 
Természetesen Pécsről voltak nagy létszámban, de rajtuk kívül jöttek Szegedről is, mi hárman Budapestről, de például Günther sensei egy tanítványa is képviseltette magát Ausztriából, így rengeteg új emberrel találkoztam, edzettem. A vendéglátóink nagyon szuperek voltak, külön megtiszteltetésben is részesülhettem, hiszen én adtam oda a sensei ajándékát. :)


Hihetetlenül sokat tanultam ezen a hétvégén, nagyon inspirálóak voltak az edzések, hasznosak a tanítások. Az egyik legnagyobb tanulság számomra ezek közül, hogy nem szabad kétségbe esni, ha nem jön össze egy technika, jó időzítéssel lehet váltani, akár tori, akár uke szerepben van az ember. Örülök, hogy részt vehettem ezen a fantasztikus, mindent felölelő táboron. Ahogy mondani szokás, jó társaságban repül az idő. Való igaz, iszonyú hamar véget ért ez a 3 nap.

Végezetül egy záró gondolat Günther senseitől:

„A good samurai never dies!” :)

Szabó Csilla, 3. kyu