2017. november 10., péntek

Hogyan? Miért?

Kezdőként szinte folyamatosan-, de haladóként is rendszeresen kerülünk olyan helyzetbe edzésen, hogy olyan gyakorlatot, vagy végrehajtási módot mutatnak nekünk, amit nem értünk elsőre.

Ilyenkor jellemzően két kérdés merülhet fel az emberben és az, hogy melyikre keressük először a választ, nagyban befolyásolja a hozzáállásunkat az új, vagy ismeretlen dolgokhoz.


A lelkes tanuló, aki pozitívan és bizalommal telve közelít az ismeretlenhez elsősorban azt a kérdést teszi fel, hogy "Hogyan?". Hogyan csinálja ezt a Nage és az Uke és hogyan tudom én is megcsinálni ugyanezt?
A kétkedő megfigyelő, aki negatívan, bizalmatlanul áll a témához egy másik kérdést tesz fel: "Miért?". Miért csinálják ezt így, miért nem lehet úgy, ahogy azt megszoktuk?

Az edzéseken és az életben is ez a két kérdés határozza meg a hozzáállásunkat. Végső soron mindkét kérdésre meg kell találni a választ, a pozitív és negatív hozzáállás valamilyen arányban mindenkiben természetesen jelen van. Viszont óriási különbséget eredményez, hogy milyen sorrendben tesszük fel ezeket a kérdéseket, a pozitív és negatív érzés milyen arányban van jelen a gondolatainkban.

Az, aki először a hogyan-ra keresi a választ, a klasszikus japán tanulási módszert követi, tiszta szívvel és nyíltan áll az új tudáshoz. Utánozni fog és csak menet közben, a saját érzéseit megfigyelve keresi az okokat. Az őszinte gyakorlás közben szerzett tapasztalatok alapján később tudni fogja, hogy mi a lényege a gyakorlatnak, mit miért csinálunk és egyáltalán mit kell és mit nem kell leutánozni az alkalmazás közben a látottakból.

Aki először a miért-re akar választ, az nem is magában keres, hanem várja, hogy valaki - jellemzően a tanár - meggyőzze arról, hogy neki ezzel érdemes foglalkoznia és csak ez után adja be a derekát esetleg. Ezzel rengeteg időt veszteget; a sajátját és a tanárét is.

Érdekes módon a kezdőkre inkább jellemző a pozitív hozzáállás, a "hogyan" keresése. Ez maga a Shoshin, a kezdők szelleme, a nyílt, tiszta érdeklődés, az üres papír, ami alig várja, hogy írjanak rá, a kiürített edény, amit tele lehet tölteni az új tudással. A Shoshin az, ami a tapasztalattal, a felhalmozódó tudással elkopik a haladó gyakorlóban - tisztelet a kivételnek. Ő már kialakított egy rendszert a tanultakból és fél azt megbolygatni, kicsavarni, lerombolni és újraépíteni. Nem akarja megváltoztatni azt, ami szerinte már készen van. És ő készen van, hisz le is vizsgázott belőle. Esetleg még hajlandó hozzáadni ezt-azt, de a meglévőt nem szívesen piszkálja, ezért elsőre mindent megkérdőjelez, mindent letesztel fejben és akár a gyakorlatban ahelyett, hogy elfogadná a maga teljességében és az összes kételyére saját magában keresné a választ a gyakorlás segítségével.

Figyeld meg magad, hogy amikor új feladatot kapsz a munkádban, vagy egyéb hasonló élethelyzetben, akkor mi az első kérdés, amit felteszel. Ha érdekes számodra a téma, akkor egyből azon agyalsz, hogy hogyan tudod megoldani a feladatot.
Ha viszont nem szívesen fogsz bele, akkor inkább azt kérdezed, hogy miért kell ezt neked megcsinálni és azt keresed, miért nem működik az, amit megoldásként felvetettek.

Amikor csak teheted, próbáld a felmerülő miért-et félretenni és tiszta szívvel hozzáállni az újdonsághoz. A dojo barátságos légköre segít a bizalmatlanság eloszlatásában. Az őszinte és lelkes gyakorlótárs partnered lesz a hogyan megtalálásában. És később, amikor megtapasztaltad a hogyan-t, szinte magától adódni fog a válasz a miért-re is.