Instruktor

Röviden

Az edzések vezetője Békési Péter.
Fokozat: 4. dan Aikikai
Aikido edzői képesítés: 2004. június

Dan fokozatai:
4. dan - 2013.03.15 - Yamada Yoshimitsu
3. dan - 2007.05.05 - Tamura Nobuyoshi
2. dan - 2004.02.21 - Tamura Nobuyoshi
1. dan - 2002.02.23 - Tamura Nobuyoshi

Bemutatkozás

1995-ben kezdtem Aikidót tanulni a BME "K" épületének tornatermében indított csoportban Rékai Gábor irányítása alatt, aki ma is jó barátom és talán a legközelebb áll hozzám stílusban.


A BME Aikido klub felépítése lehetőséget biztosított, hogy egyszerre több instruktortól is tanuljak, így kerültem kapcsolatba a két alapító edzésvezetővel, Makó Ferenccel és Vass Zoltánnal. Középhaladóként annyi edzésen vettem részt, amennyin csak tudtam, sokszor átlag heti 15 órát is a tatamin voltam, így mindkettejük tanításából jutott nekem jócskán. Edzések közben sokat segítettek az akkor még "csak" haladó tanítványok, akik mára már legendás BME Aikidósok: Megyesi Gábor, Kiss AttilaEberhardt GáborVu Le Hai és Dudás Tamás.


Ők adták azt a lelkesedést, ami teljesen kezdőként elvitt az első edzőtáboraimba, ahol olyan ikonikus alakjait ismertem meg az Aikidónak, mint Tamura Nobuyoshi sensei és delegált tanítványai: Günther StegerNebi Vural, Malcolm Tiki Shewan, René van Droogenbroeck, vagy Michael Narrey.


Két másik Tamura vonalon tanító instruktor segítségével a nyári edzőtáborokban éveken át intenzíven ismerkedtem a technikákkal. Az egyikük Jaff Raji, akitől az ukemi szépségét és hasznosságát, a precizitást és a fegyelmezett gyakorlás fontosságát tanultam, a másikuk Toshiro Suga, akitől a japán szamuráj szellemiséget és rengeteg klasszikus fegyveres formát kaptam, no meg ízelítőt a japán humor és történetmesélés sajátosságaiból. Toshiro sensei egész kezdő koromtól foglalkozott velem és több társammal - láthatóan fontosnak tartotta, hogy kihasználja formálatlanságunkat és lelkesedésünket, no meg azt, hogy szivacsként szívtuk magunkba a tudást. A nyári táborokon kívül ő gyakran jött év közben is hétvégi kurzust tartani Várszegi Rudolf meghívására.


Amikor nem a BME-n edzettem, vagy valamelyik külföldi mester kurzusain vettem részt, akkor a hazai instruktorok edzéseit látogattam. 1998 körül a BME-s haladók beajánlottak Molnár János, a HBSE alapítójának edzéseire és vele később rendszeresen utaztam Makóra, hogy Márton Imrével és csapatával is megismerkedhessek.



Négy éve gyakoroltam, amikor egy ilyen makói kiruccanás alkalmával 1999-ben megismerkedtem Giampietro Savegnago sensei-jel, aki olyan elegáns és könnyed, ugyanakkor rendkívül hatékony Aikidót mutatott, amit addig soha életemben nem láttam. Pietro sensei megmutatta, hogy az Aikidót miért nevezik sokan a szeretet (harc)művészetének. Azon kívül, hogy villámgyors mozgása és egyedülállóan időzített technikája volt, az egész világot a keblére tudta ölelni, élet- és emberszeretete nem ismert határokat. Soha nem láttam szigorúnak, mindenkinek minden tudását át akarta adni. Nagy tisztelettel beszélt a saját mesteréről, Hirokazu Kobayashi senseiről és O-Senseiről - az Aikido alapítójáról - is. Jól esett, hogy hamar kiszúrt a tatamin és már az első kurzusomon sokszor hívott ukénak a technikákat bemutatni.



Az évek során több mester kurzusain (Pietro, Toshiro, Tiki, Nebi) egyre több alkalmam volt rendszeresen ukeként közreműködni a technikák bemutatásában, ami nem csak megtiszteltetés, de óriási lehetőség is arra, hogy a technikákat első kézből tapasztaljam és tanulmányozzam. O-Sensei tanítványai is így tanultak az alapítótól és én is nagyon hasznosnak találtam ezeket az élményeket.


2001. második felétől az első danvizsgámra készülve - amolyan vándor deákként - két évig látogattam Várszegi Rudolf edzéseit és ez alatt elkísértem majdnem mindegyik hétvégi kurzusára is. Sokan őt tekintik a magyar Aikido meghonosítójának. Kapcsolata Tamura sensei-jel, illetve hozzáállása a harcművészetekhez és a kemény gyakorláshoz kiemelte őt a hazai Aikidósok közül. Rudi edzésein szó szerint bármi előfordulhatott és bármi megtörténhetett és mindig mindenre készen kellett állni. Nála tanultam meg, hogy az Aikido igenis működő önvédelmi forma, igazi harcművészet.


Ezután - 2003-ban - érkezett a felkérés Molnár Jánostól, hogy a Szent István Bazilika mellett működő termet vegyem át, töltsem fel kezdőkkel és kezdjek el tanítani, párhuzamosan az akkor már folyamatban lévő TFTI-s Aikido edzőképzéssel, ahol Várszegi Rudolf, Verebics Tóni bácsi és Szabó Balázs biztosította a szakmai felügyeletet, a TF oktatói pedig az általános elméleti anyagot. A kezdők tanítása nagyon érdekes tapasztalat volt a számomra. Ahhoz, hogy átadhassam a tudást, nekem is szinte újra kellett tanulnom minden mozdulatot, hogy azt pontosan és tudatosan végrehajtva követhető és elsajátítható legyen.
A Bazilika csapata szépen gyarapodott. 2013-ban a termet biztosító általános iskolával együtt átköltöztünk a Parlament közelébe, a Szemere utcába és azóta is itt működik a hétköznapi csoport. Mára már több yudansha (fekete öves) vesz részt az edzéseken, akik szinte kivétel nélkül nálam is kezdtek.


Tamura és Pietro senseiek halálával a technikai hátteret biztosító Harmónia Budo SE-vel közösen új vonalat találtunk magunknak Tamura sensei régi barátja - Yamada Yoshimitsu shihan személyében. Ennek eredményeképp 2011-től a HBSE-n keresztül a Sansuikai szervezethez, illetve 2016-tól közvetve a USAF-hez is tartozunk és danfokozatainkat Yamada sensei terjeszti az Aikikai elé.
Yamada sensei ajánlására ismertük meg régi tanítványát, Donovan Waite senseit, aki 2011. óta több kurzust és egy egyhetes nyári edzőtábort is tartott Magyarországon és vele is nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítanom a tatamin, mint segítő uke.


Az évek során sok különböző mesterrel és Aikido stílussal sikerült megismerkednem. A saját stílusom mindezeknek a formáknak az ötvözetére épül és formálódik az újabb és újabb benyomások hatására. Az edzéseken szeretek belekóstolni a különböző végrehajtási formákba, a mögöttük lévő gondolatokba és segíteni a tanulókat abban, hogy ők is megtalálják a saját Aikidójukat. Hiszem, hogy a különböző formák pontos tanulmányozása és megértése, illetve a stílusok közti gyors váltás képessége épp a kötött formáktól történő elszakadásban segít és lehetővé teszi a saját - személyre szabott - stílus kialakulását. Ehhez persze sok idő és kitartó gyakorlás szükséges.