2018. július 26., csütörtök

Lesneven 2018, az életre szóló élmény

Bár a Szemere utcai teremben nyári szünet van, mégsem szűkölködünk Aikidós élményekben ezen időszak alatt sem.

Yamada Sensei és a magyar képviselet. Kellemesen  megleptük a részvételünkkel.

Idehaza nyáron hagyományosan takarékra veszik az Aikido edzéseket a legtöbb dojoban. A klubok nagy része iskolák tornatermében működik, amik sokszor nem elérhetők a nyáron. Mások azért kénytelenek ideiglenesen lehúzni a rolót, mert ilyenkor sokkal kevesebb az aktív gyakorló. Bennünket mindkét jelenség egyszerre súlyt évek óta, de azért vannak olyanok, akik szívesen jönnek össze gyakorolni ilyenkor is.

A klub indulásakor évekig a Margit-szigeten találkoztunk hetente 2 alkalommal - amikor az időjárás is megengedte - és főleg fegyverrel gyakoroltunk.
Néhány éve sikerült a nyári időszakra alkalmanként bérelhető termet is találni, így tatamis gyakorlásra is volt lehetőségünk rugalmas feltételekkel. Idén sajnos az utolsó pillanatban derült ki, hogy nyáron ezt a termet felújítják, ezért jobb híján újra visszatértünk a Margit-szigetre.

De a nyár nemcsak a fékezett habzású nyári edzések időszaka, hanem az edzőtáborké is. Kezdőként emlékszem, milyen nagy élmény volt részt venni a csopaki nyári táborokon Toshiro Suga és Jaff Raji sensei-ek vezetésével, mennyire kimerítő volt a napi 5-6 órányi intenzív edzés, de mégis érezhetően komoly fejlődést lehetett elérni egyetlen hét alatt. A két magas szintű oktató technikai tudása és a rengetegféle kevésbé megszokott edzőpartner kihozta belőlünk a legjobbat és szilárdan megalapozta azt, amit ma tudok az Aikidóról.

Az elmúlt években - különösen Tamura sensei utolsó éveiben - ezek a nyári táborok elhalványultak. Rövidebbek lettek, szűkebb - családiasabb - körben kerültek megrendezésre és főként anyagi okokból legfeljebb a hétvégére tudtunk külföldről meghívni egy magasabb fokozatú oktatót. Bár megvan ennek is a varázsa, de valljuk be: ez sajnos egyértelműen negatív következménye a szervezetek szétaprózódásának. A szűk körű párnapos elvonulás nem helyettesíti, csak kiegészíti a nagy mester által vezetett intenzív nyári tábort. A kezdő ebből talán nem is vesz észre semmit, hiszen ma már minden szervezetben van 3-4-5. danos oktató is, aki számukra elégséges szinten oktat, de az egyre több yudanshának is szüksége van tanulási lehetőségre, amit a kevésbé ismert, kihívást jelentő partnerek, illetve gyakorlatok és a 3-4 dannal magasabb fokozatú oktatók biztosítanak. Ezek nélkül a színvonal megreked egy bizonyos szinten és szépen lassan megposhad a víz.

De a világ változik és akik a hobbi szintnél komolyabban veszik az Aikidót, szélesebb látókörrel kell, hogy rendelkezzenek, ha gyakorlási lehetőséget keresnek. Szerencsére már idehaza is újra előfordulnak színvonalasabb nyári táborok, amit ugyan "idegen" szervezetek rendeznek, de egyre több olyan lelkes csapat van, akik szívesen látnak külsősöket is és valóban megéri alkalmanként csatlakozni a táboraikhoz, mert olyan mester fogadta el a meghívásukat, akitől ma is lehet tanulni.
Ha pedig kicsit messzebbre nézünk, akkor azt is láthatjuk, hogy a világ más országaiban - főként ahol az Aikidónak mélyebb gyökerei vannak - elképesztően magas színvonalú nyári táborokat rendeznek.


Én idén két ilyen nyári tábort terveztem be, az elsőről most érkeztem haza olyan élmények birtokában, amit egész életemben nem fogok elfelejteni. Pont úgy éreztem magam, mint Csopakon 6-4. kyus-ként a sok haladó között, a két 4-6. danos tanár irányítása alatt.

2018-ban 40. alkalommal rendezte meg az anno Nobuyoshi Tamura sensei által alapított FFAB nyári táborát a franciaországi Lesneven-ben. Ezt a tábort a kezdetekben Tamura sensei vezette, de 30 éve csatlakozott hozzá jóbarátja, Yoshimitsu Yamada sensei is.

A 2018-as Lesneven-i tábor hivatalos csoportképe
Manapság Yamada Sensei a táborvezető instruktor, a délelőtti edzéseket pedig Fukakusa Sensei-jel osztja meg, aki szintén O-Sensei közvetlen tanítványa volt. Fukakusa sensei-t pedig a Japánból érkező Mitsuo Funakoshi shihan kíséri pár éve hagyományosan. Délutánonként edzéseket vezetnek még az FFAB instruktorai, csupa 6-7. danos instruktor és délelőtt ők is részt vesznek Yamada sensei és Fukakusa sensei edzésein, illetve a Sansuikai több tanára és tanítványai is részt szoktak venni a táboron.

Claude Berthiaume sensei edzése - Edo Slui fotója
Az idei 40. jubileum alkalmából Yamada Sensei-t elkísérte a USAF technikai bizottságának három 7. danos shihanja: Donovan Waite sensei, Claude Berthiaume sensei és Peter Bernath sensei is, illetve a Boston Aikikai vezetője, Vu Ha sensei és néhány tanítványuk is a tengerentúlról.
Gyakorlatilag akárhova néztem a tatamin, mindenhol Aikido legendákat láttam. Igazi példaképeket, akik 50-60 éves koruk ellenére együtt gyakoroltak velünk és ugyanúgy estek-keltek a kezdőknek és haladóknak, mint Yamada Sensei-nek. A bizottság tanárai edzéseket is vezettek a délutánok folyamán.

Az út Lesneven-be hosszú volt. Először Hollandiába repültünk és onnan az Ando Aikido vezetőjével autóztunk Belgiumon át Franciaországba közel 1000 km-t.

Szombat reggel, indulásra készen Hollandiában
Egy közeli kisvárosban kis házat béreltünk, ahol összesen nyolcan laktunk egy teljes hétig mi magyarok, hollandok - és Donovan sensei. Lesneven az ország észak-nyugati csücskében, Bretagne-ban van, közel a tengerparthoz. Az időjárás idén kegyes volt velünk, eső csak az utolsó napon esett, a hőmérséklet nappal 20 és 24 fok között változott. A nap nagyon későn nyugodott, este 10 után is lehetett még látni a teljes napkorongot a horizonton. A közös lakás a jól felszerelt házban segített viszonylag otthonosan tölteni a pihenőidőt. Mivel magunkra főztünk, az étkezésen sokat tudtunk spórolni. Volt mosó és mosogatógépünk is, amiket használtunk is rendszeresen.

A konyhánk
Bár sokan voltunk, a tatamin jól el lehetett férni. Yamada sensei edzésein vettünk részt a legtöbben, minden nap ő tartotta az első Aikido edzést, majd őt Fukakusa sensei követte. Délelőttönként ez a kétszer másfél órányi lehetőség volt a 8. danos mesterekkel, majd délután a USAF és az FFAB instruktorai tartottak 4-szer 1-1 órás foglalkozást. Mindenki maga dönti el, hogy mennyit csinál végig az edzésekből, én például az első napokban óvatosan csak 2-3 órát vállaltam, majd a végére ezt tornáztam fel 4-5 órányi edzésre, de találkoztam egy 4. danos lánnyal, aki az egész hét minden edzését végiggyakorolta nem kis intenzitással. Le a kalappal ez előtt a hozzáállás előtt!



Számomra Yamada sensei órái voltak a legfárasztóbbak. Mivel ő hagyományosan az alapokra helyezi a hangsúlyt, a terhelést az edzés intenzitása adja. Kevés magyarázat az edzés legelején, de sok lehetőség a pörgős gyakorlásra a megfelelő partnereknek köszönhetően.



Fukakusa sensei edzései valamivel több magyarázatot tartalmaztak, a tempó is más volt a foglalkozásain. Ő is sokat foglalkozik az alapokkal, de technikája sokkal több atemit tartalmaz. Állítólag annak köszönhető ez, hogy Thaiföldön él és ott a helyi Muai Thai harcosok között kellett megállnia a helyét és bizonyítani az Aikido létjogosultságát. Nagyon érdekes látni, hogy a környezet hatására milyen formát tud ölteni O-Sensei tanítása. Ugyanaz az Aikido máshogy néz ki minden országban, mert más követelményeknek kell megfelelnie.

A magyar csapat Fukakusa sensei, Robert Le Vourch sensei és Funakoshi sensei társaságában
Fukakusa sensei edzése
Mivel a holland csapat nagy része a parthoz közeli kempingben lakott, kétszer is volt alkalmunk vendégeskedni náluk egy kicsit. Az Ando Aikido csapata nagyon vidám család és láthatóan szívesen fogadtak maguk közé bennünket is. Első látogatásunkkor vasárnap bejártuk velük a tenger apály által kiürített medrét és elcsodálkoztunk a holdbéli tájon, amit a víz helyén maradt. Épp aznap volt a futball világbajnokság döntője, így kicsit együtt ünnepelhettünk a kempingben lakó- és utána az utcákon ünneplő franciákkal is.


A tengerpart apály alatt sziklás kirándulóhellyé változik
Mikor aznap hazaértünk a szállásunkra, a tulajdonos már várt bennünket és ő is áthívott mindenkit a házukba koccintani a győzelemre. Előkerültek a családi albumok és kézzel-lábbal magyarázták, hogyan építették fel a gyermekeik segítségével a házat, ahol laktunk.

Szállásadóinkkal koccintunk a VB győzelemre
A jubileum tiszteletére Lesneven polgármestere kedden állófogadást tartott, ahol rajta kívül rövid beszédet mondott a Lesneven Aikido vezetője, a nyári tábor szervezője, Robert Le Vourch is, majd koccintottunk a Sensei-ekkel és egymással is.

Lesneven polgármesterének fogadása a tábor résztvevőinek tiszteletére
Mulatságból később sem volt hiány, szerdán kerti grillezést tartottunk, ahova kb. két tucat vendéget is meghívtunk a tábor résztvevői közül. A hússütésről Gábor és Donovan sensei gondoskodott, Edo és menyasszonya készítette a többi hozzávalót a burritókhoz, mi pedig az italokról és a rágcsálnivalóról gondoskodtunk. Kellemes este volt, sokan jöttek oda másnap megköszönni a jó hangulatot és a finom falatokat.

Vendégeket fogadtunk a szállásunkon
Pénteken a hivatalos délutáni program rendhagyó volt, mert az FFAB danvizsgákat rendezett, ami néhány - a szervezők által felkért - tanár bemutatója követett. A tribűnön ott ült az összes edzésvezető shihan. Rékai Gábort és engem pár nappal előtte keresett meg a Sansuikai egyik frissen kinevezett shihanja, az Antwerpen Aikikai vezetője, Sugano sensei régi tanítványa Peter Van Marcke sensei, hogy segítsünk a bemutatóját ukeként. Egy rövid próba után hamar kiderült, hogy nem lesz gond a harmóniával, így - bár most még Belgium színeiben, de - mi is részt vettünk a bemutatón Yamada és Fukakusa sensei tiszteletére. Az esti banketten többen viccesen gratuláltak, hogy milyen színvonalasan képviseltük a sör és csoki országát.


A hét végére mindenki elfáradt, de mégsem voltunk annyira kimerültek, hogy a szombat reggeli utolsó edzésen ne hozzuk ki magunkból a maximumot. Ezután már csak a házat kellett gyorsan kitakarítani és indulhattunk is hazafelé - ismét egy egyéjszakás holland megállóval - Budapestre.

Úton hazafelé - itt épp Belgiumban
Bár a tábort minden évben megrendezik és állítólag máskor is magas színvonalú, az idei jubileumi év egészen különlegessé tette. Nagyon örülök, hogy sikerült eljutnunk és éppen ebben az évben voltunk ott.

Egy kicsit túl csípősre sikerült chili maradékát pusztítjuk épp