1995-ben kezdtem Aikidót tanulni a BME "K" épületének tornatermében indított csoportban Rékai Gábor irányítása alatt, aki ma is jó barátom és szakmai partnerem az Aikido Sansuikai Budapest szövetségben.

A BME Aikido klub akkori felépítése lehetőséget biztosított, hogy egyszerre több instruktortól is tanuljak, így kerültem kapcsolatba a két alapító edzésvezetővel, Makó Ferenccel és Vass Zoltánnal. Középhaladóként annyi edzésen vettem részt, amennyin csak tudtam, sokszor átlag heti 15 órát is a tatamin voltam, így mindkettejük tanításából jutott nekem jócskán. Edzések közben sokat segítettek az akkor még "csak" haladó tanítványok, akik ma már legendás BME Aikidósok: Megyesi Gábor, Kiss Attila, Eberhardt Gábor, Vu Le Hai és Dudás Tamás.

Ők adták azt a lelkesedést, ami teljesen kezdőként elvitt az első edzőtáboraimba, ahol olyan ikonikus alakjait ismertem meg az Aikidónak, mint Tamura Nobuyoshi sensei és delegált tanítványai: Günther Steger, Nebi Vural, Malcolm Tiki Shewan, René van Droogenbroeck, vagy Michael Narrey.

Két másik Tamura vonalon tanító instruktor segítségével a nyári edzőtáborokban éveken át intenzíven ismerkedtem a technikákkal. Az egyikük Jaff Raji, akitől az ukemi szépségét és hasznosságát, a precizitást és a fegyelmezett gyakorlás fontosságát tanultam, a másikuk Toshiro Suga, akitől a japán szamuráj szellemiséget és rengeteg klasszikus fegyveres formát kaptam, no meg ízelítőt a japán humor és történetmesélés sajátosságaiból. Toshiro sensei egész kezdő koromtól foglalkozott velem és több társammal - láthatóan fontosnak tartotta, hogy kihasználja formálatlanságunkat és lelkesedésünket, no meg azt, hogy szivacsként szívtuk magunkba a tudást. A nyári táborokon kívül ő gyakran jött év közben is hétvégi kurzust tartani Várszegi Rudolf meghívására.

Amikor nem a BME-n edzettem, vagy valamelyik külföldi mester kurzusain vettem részt, akkor a hazai instruktorok edzéseit látogattam. 1998 körül a BME-s haladók beajánlottak Molnár János, a HBSE alapítójának edzéseire és vele később rendszeresen utaztam Makóra, hogy Márton Imrével és csapatával is megismerkedhessek.

Kb. négy éve gyakoroltam, amikor egy ilyen makói kiruccanás alkalmával 1999-ben megismerkedtem Giampietro Savegnago sensei-jel, aki olyan elegáns és könnyed, ugyanakkor rendkívül hatékony Aikidót mutatott, amit addig soha életemben nem láttam. Pietro sensei megmutatta, hogy az Aikidót miért nevezik sokan a szeretet (harc)művészetének. Azon kívül, hogy villámgyors mozgása és egyedülállóan időzített technikája volt, az egész világot a keblére tudta ölelni, élet- és emberszeretete nem ismert határokat. Soha nem láttam szigorúnak, mindenkinek minden tudását át akarta adni. Nagy tisztelettel beszélt a saját mesteréről, Hirokazu Kobayashi senseiről és O-Senseiről - az Aikido alapítójáról - is. Jól esett, hogy hamar megtalált a tatamin és már az első kurzusomon sokszor hívott ukénak a technikákat bemutatni.

Az évek során több mester kurzusain (Pietro, Toshiro, Tiki, Nebi) egyre több alkalmam volt rendszeresen ukeként közreműködni a technikák bemutatásában, ami nem csak megtiszteltetés, de óriási lehetőség is arra, hogy a technikákat első kézből tapasztaljam és tanulmányozzam. O-Sensei tanítványai is így tanultak az alapítótól és én is nagyon hasznosnak találtam ezeket az élményeket.

2001. második felétől az első danvizsgámra készülve két évig látogattam Várszegi Rudolf edzéseit és ez alatt elkísértem majdnem mindegyik hétvégi kurzusára is az ország minden tájára. Sokan őt tekintik a magyar Aikido egyik meghonosítójának. Kapcsolata Tamura sensei-jel, illetve hozzáállása a harcművészetekhez és a kemény gyakorláshoz kiemelte őt a hazai Aikidósok közül. Rudi edzésein szó szerint bármi előfordulhatott és bármi megtörténhetett - mindig mindenre készen kellett állni. Nála tanultam meg, hogy az Aikido igenis működő önvédelmi forma, igazi harcművészet.

2003-ban érkezett a megtisztelő felkérés Molnár Jánostól, hogy a Szent István Bazilika mellett működő termet vegyem át, töltsem fel kezdőkkel és kezdjek el tanítani az akkor már folyamatban lévő TFTI-s Aikido edzőképzésemmel párhuzamosan, ahol Várszegi Rudolf, Verebics Tóni bácsi és Szabó Balázs biztosította a szakmai felügyeletet, a TF oktatói pedig az általános elméleti anyagot. A kezdők tanítása nagyon érdekes tapasztalat volt a számomra. Ahhoz, hogy átadhassam a tudást, nekem is szinte újra kellett tanulnom minden mozdulatot, hogy azt pontosan és tudatosan végrehajtva követhető és elsajátítható legyen a tanítványok számára is.

A Bazilika csapata szépen gyarapodott. 2013-ban a termet biztosító általános iskolával együtt átköltöztünk a Parlament közelébe, a Szemere utcába és azóta is itt működünk. Mára már több yudansha (fekete öves) vesz részt az edzéseken, akik szinte kivétel nélkül nálam is kezdtek.

Tamura sensei sajnálatos halála után a technikai hátteret biztosító Harmónia Budo SE-vel közösen új vonalat találtunk magunknak Tamura sensei régi barátja - Yamada Yoshimitsu shihan személyében. Ennek eredményeképp 2011-től a HBSE-n keresztül a Sansuikai szervezethez, illetve 2016-tól közvetve a USAF-hez is tartozunk és danfokozatainkat Yamada sensei terjeszti az Aikikai elé. 2018-tól kezdve - a HBSE-ből kiválva - Aikido Sansuikai Budapest néven működük tovább a Sansuikai közösség aktív tagjaként, Yamada sensei- és az általa delegált USAF shihan-ok tanításait követve.

A Sansuikai tagság révén ismertük meg Yamada sensei régi tanítványát, Donovan Waite shihant is, aki 2011. óta több kurzust és egy egyhetes nyári edzőtábort is tartott Magyarországon és vele is nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítanom a tatamin, mint segítő uke. A 2021. elején bekövetkezett váratlan haláláig évente 3-4 európai táborához is csatlakoztunk más európai és amerikai követőjével is jó kapcsolatot kialakítva.

Az évek során sok különböző mesterrel és Aikido stílussal sikerült megismerkednem. A saját stílusom mindezeknek a formáknak az ötvözetére épül és formálódik tovább az újabb és újabb benyomások hatására. Az edzéseken szeretek belekóstolni a különböző formákba, gyakorlási módokba, illetve a mögöttük rejlő gondolatokba és segíteni a tanulókat abban, hogy ők is megtalálják a saját Aikidójukat. Hiszem, hogy a különböző formák pontos tanulmányozása és megértése, illetve a stílusok közti gyors váltás képessége épp a kötött formáktól történő elszakadásban segít és lehetővé teszi a saját - személyre szabott - stílus kialakulását. Ehhez persze sok idő és kitartó gyakorlás szükséges.